Valószínű lesz még ilyen sztori, és az is biztos, hogy csak azoknak vicces, akik átélték, de ezt akkor is le kell írnom:)

Történt ma, hogy összezörrentünk Emese-Baz párosnál, hogy elfogyasszuk a maradék "ungárishe gulást". Bezabbantottunk ismét, majd picit cseverésztünk, és indultunk haza. Lefelé a lépcsőn félúton találkoztunk egy csókával, pizzásdoboz a kezében, jellemző pizzafutár siettségben, majd benyit egy ajtón, mintha éppen haza ment volna(valószínűleg oda is ment).

Csajossal mi picit továbbvittük a dolgot, párbeszéd formájában talán így nézhetett ki:

Cs:-milyen kemény lenne a pizzafutár így hozná meg a kaját

Én:-ja, nézed a tv-t, meghozza. Szólsz neki hogy vegye ki az árát a szekrényen levő tárcádból, kerekítse fel, hogy egész legyen.

Cs:-ja! Utána megkéred, hogy hozza már oda neked a távirányítót!

Én:-jaaa, utána meg megkínálod piával, hogy ott van a konyhában a szárítóban a pohár szolgálja ki magát, meg ha már úgy is ott van ledobhatná a szemetet kifelé menet

Na itt mindketten kifakadtunk:D

Tudom, nem adja vissza azt amit ott átéltünk, de ez a sztorizás kell az emlékek közé:D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.