Két fülem van,bár profilból csak az egyik látszik.
Enni szoktam mikor éhes vagyok,este pedig alszom.
A tükörképem magamat tükrözi,de csak ha belenézek!
Levegőt megszokásból veszek.
Legtöbbször nem én vagyok bezárva,hanem az ajtó!
Egyszerre csak egyet nyelek,és kacsintani is csak az egyik szememmel szoktam.
Létrára állva magasabbnak látszom,mint valójában.
Ha írok,akkor általában a betűket használom.
Szeretem a fényt,de csak a sötét után.
Ki nem állhatom amit utálok!
Van jobbos meg balos cipőm is!
Sokszor nem jut eszembe amit elfelejtek.
Ha ketten vagyunk akkor az egyik Én vagyok.
Amikor pálcika embert rajzolok,akkor nem fektetek nagy hangsúlyt a részletekre.
Ha arra gondolsz hogy ez bárki lehet,akkor rosszul gondolod!
Mert akárki lehet...

Egy nap Gyuszi baráttal beszélgettünk talis videókról, hogy mi mennyire le vagyunk maradva pl a VW-sektől ezügyben, és az egyik videójuk alatt ment egy fülbemászó dal.

KIs utánajárás után meglett az előadó, és kíváncsi voltam. Azóta Őket hallgatom, a 3 kedvenc tőlük:

Mostanában sokat olvasgatok, és a fenti blogba akadtam. Érdekes, mindamellett, hogy fura a téma, viszont a blog írója igen szabatosan és jól fogalmaz, nekem nagyon tetszik.

Egyik kedvenc poszt Tőle:

http://erettnok.blog.hu/2010/02/17/rovid_gondolat_2

Mellé kellemes zene:

I'll be gone from KORB on Vimeo.

Aki fél hibázni, az fél cselekedni. Aki fél cselekedni, az fél tapasztalni. Aki fél tapasztalni, az fél szembesülni. Aki fél szembesülni, az fél fejlődni. Aki fél fejlődni, az fél magától. Aki fél magától, az fél marad..

Basszameg, ez vagyok...

"Van...olykor, ritkán előfordul...hogy egyszer az életben rábukkansz arra, akiért mindent hátrahagynál, aki mindenki előtt van, aki a józanságot elviszi a fejed felől...aki szétszed, szétszakít, belédmar és átölel, akivel a poklot és a mennyországot egyszerre járod meg ... aki miközben tép, a közben simogat ... miközben mar, a közben leheli csókját az ajkadra ... ne kelljen enélkül a tüzesen fájdalmas érzés nélkül meghalnod ... életedben egyszer legalább találjon rád egy gőzerővel feltörő szerelem.
Mert ... meg kell ismerni ezt az érzést."

Még nem fogtam fel...
Kb 5 éve vagyok klubtag, de mindeddig csak egy "bepofátlankodó" TrabisRönós voltam, aki ennek a társaságnak köszönheti az igaz barátait, és rengeteg szép emléket.
Ma, illetve tegnap éjjel 2010 jan.15-én Szentendrére látogattunk egy klubtársunk autóját megnézni, majd megvenni.

Hihetetlen, de most már teljes értékű lettem
Majd reggel talán felfogom

Bővebben:

www.garageblog.net/blog/soma22

Az élet túl rövid ahhoz, hogy egyszer csak felébredj és megbánd.Szeresd azokat akik jók hozzád.Felejtsd el azokat akik nem!Hidd hogy minden valamilyen okból történik.Amikor új esély adódik két kézzel kapj érte, ha ez gyökeresen megváltoztatja életedet ne ellenkezz.Soha senki sem mondta hogy könnyű az élet csak azt hogy érdemes élni!

A szeretet!

„Az ember része a világnak, az egyetemes törvények rá is vonatkoznak. Az emberi pszichikumnak is alapvető mozgatóereje az ellentétek egysége és harca. Ennek konkrét megnyilvánulási formája, hogy lelkünkben ellentétes vágyak és igények, ellentétes érzelmek, ösztönök, ellentétes vélekedések élnek együtt. Biztonságot is akarunk, de a kaland szabadságát is. Őrizzük megszokott útjainkat, és változni is akarunk. Szeretünk valakit, de néha unjuk, vagy utáljuk; esetleg másvalakit is szeretünk. Mindezt bűntudat nélkül el kellene vállalni magunkban, és sértődés nélkül el kellene fogadni másoktól. A dolgunk nem az, hogy elhazudjuk, hanem hogy egyensúlyban tartsuk belső ellentmondásainkat.

Adott volt egy elcseszett év, amit jó lett volna tisztességesen elbúcsúztatni a picsába.

Meghívást kaptunk Zalaegerszegre, pontosabban Kustánszegre, egy helyi partira. Sajnos sokáig kérdéses volt az, hogy egyáltalán le tudunk e jutni, de végül sikerült elintézni(köszi Soma), így 31.-én délután 4 körül el is indultunk.

Béci, mint az idegenvezetőnk fantasztikus munkát végeztt, mind pedig a szülei, akiknek ezúton is hatalmas köszönet, hogy ennyi ideig tűrtek minket, sőt, még a nagy becsben tartott "Béci-s pohárkészlet" is előkerült:)

Ha jól emlékszem 3x köszöntünk el tőlük, utoljára már ők sem vették komolyan, hogy végre tényleg hazaindulunk:)

Béciéktől Kustánszegre vettük az irányt, ahol odaérkeztünkkor már pörgött a buli, az emberek baromi nyitottak voltak ránk, így könnyen ment a vegyülés, eme remek hangulatban.

Képeket én már nem teszek be, megtalálható Reni Picasa albumai közt:

http://picasaweb.google.hu/anreni1985/Szilveszter20092010?feat=email#

A buli lezajlott táncikáltunk/tak, ittunk/tak, majd nyugovóra tértünk, ki ekkor, ki akkor.

Másnap kedves Balázsunk selymes férfi hangjára ébredtünk, korábban mint szerettünk volna:)

Sebaj kibírtuk, elkezdtünk készülődni hazafele, Béciéknél viszont jött az isteni szikra, hogy mi lenne ha maradnánk tüzijátékot nézni, sétálgatni, és egy kisebbfajta afterpartit tartani. Itt jegyezném meg:

Zalaegerszegen a tüzijáték sokkal szebb mint pesten, ráadásul gofri és forraltbor szaga van:)

Lényeg a lényeg, Béci intézte a szállásunkat, én pedig hogy maradhasson a kölcsönkocsi még egy napot.

Ekkor mentünk vissza Béciékhez, másodszor:)

innen újra Kustánszeg volt az irány, Pálfiszegen, Milejszegen és Bödén keresztül:D

Itt az első program kocsmázás volt:

Ugyan az afterparti elmaradt, lett helyette ágyban "barkóPázás", ugye csajos?:)

Egyes tagok eléggé korlátozott dolgokra, dologra tudtak gondolni, és képesek voltak mindig arra asszociálni:D

Sőt valaki szerint az erekció csupán egy fogalom:D

Hogy is volt?

-"csak neked kisszivem, csak neked":D

Ilyen, és ehhez hasonló szállóigék közt hajtottuk fejünket álomra a 2. éjjelen Kustánszegen, az ifjúsági házban.

Másnap Balázsék irtó rendes módon reggelivel vártak, ezúton is ezer hála érte, és az anyagiakat rendezzük!

Voltak nagyigényű társaink, akik ágyba kérték a reggelit, és jelen helyzetben a hegy ment Mohamedhez:

A reggeli után irány Újra Zalaegerszeg, itt megcsodáltuk Béci régi szépen rendberakott Simson-ját, felvette a Polskit, majd kikisért minket a Tesco parkolóig, hogy elinduljunk haza.

Remek pár nap volt, köszönöm a szervezést, a meghívást, és azt hogy pár ember tartotta bennem lelket, bizony nagyon kellett.

Hazafele a brutális széltől eltekintve semmi gond nem volt, zenát hallgattunk kisebbségi módra telefonról, igaz némelyik szám nagyon tetszett, úgyhogy jöhetnek a címek Csajos:)

Tankoltunk, kocsit takarítottam, majd kipakoltam a ballasztokat, és mentem haza.

Egyeseknek végetért a szilveszteri mókázás, de kb 10 óra körül este egy sms váltás után Rékánál és KG-nál voltam 'alvósbugyiban" és egy rakat filmmel, mert nagyon hiányoztunk egymásnak:D

Réka új vendégszobáját is kipróbáltam, végre kialudtam a hátamból a fájást, és nem ébresztgetett senki a legszebb erotikus álmaimban, hogy ne horkoljak:D

Másnap felkeltünk, megnéztünk még egy kellemes filmet, ebédeltünk, meglátogattuk az OBI-t, ahova KG barátom szabadidőalsóban jött:):):):)

Elmondása szerint 15 éve nem volt rajta, de nagyon élvezte:D

Hát nem cuki?:D

Miután hazajöttünk újra ejtőzés, főzőcskézés, brutális rántotta a'la Kg(:D) majd film. Már épp készülődtem haza, mikor marasztaltak kedves barátaim, hogy menjek Tőlük melózni, elférek, jól elvagyunk:)

Hát így is lett, így tartott hármunknak hétfő reggelig a szilveszteri szegről szegre:)

Köszönöm!!

“Az igazi szeretet ajándék : nem kérheted és nem is követelheted, ahogyan ő sem kér, és nem követel semmit. Van, ha életre hívod; és nincs, ha elvárod, hogy legyen. Földi eszköznek semmi hatalma felette.”

(Tatiosz: Életbölcsességek)

Néha kell egy kis pihenés, semmittevés, még egy játékot sem vagyok hajlandó elindítani.

Egy kis mélázás, fejből kinézés, kis sanda mosoly...talán lehet jobb...

Mindez nem érne semmit egy kellemes magyar muzsika nélkül, érdekes hogy eddig nem akartam Őket hallgatni, és most...

"Ha tényleg, tiszta szívedből, feltétel nélkül szeretsz valakit, és olyan emlékeket és érzéseket hagy benned, amit előtte soha senki, akkor egy élet nem lesz elég, hogy elfelejtsd!"

Elromlott jó néhány hét,
És néhány hónap és év.
De nagyon vártam, hogy arcod újra lássam,
Mikor vasárnap lesz szívem mélyén.

Elindultál hát felém,
Jöttél és mindent vittél.
Talán te hittél egy másik új csodában,
Mert a régi neked így már kevés.


Várj, még egy utolsó érintés vár,
Ebből lesz erőm elmenni már, ha akarod,
De érezned kell, hogy most mit teszel!
Utolsó érintés, utolsó tévesztés,
Amit megőrzünk egymásból az álomszép.
Utolsó érintés, utolsó tévesztés,
Amit megőrzünk egymásból az álomszép.

Hangos is azért voltál,
Hogy bátorságod legyen,
Hogy el tudd viselni, amit hang nélkül mondtam,
Hogy még mindig szeretlek, kedvesem.



Csak ne mondtad volna el,
Én szép kedvesem,
Hogy ölelés helyett, megölni jöttél,
Megköszönni, ami szép volt velem.


Utolsó érintés, utolsó tévesztés,
Amit megőrzünk egymásból az álomszép.
Utolsó érintés, utolsó tévesztés,
Amit megőrzünk egymásból az álomszép.

Eljött a "nagy" nap. Negyed évszázada ezen a Világon. Sokszor felmerül a kérdés: ha tehetnéd mit csinálnál másképp.

Azt hiszem kevesen mondják azt hogy semmit. Én ezen kevesek közé tartozom. Az élet, a nehézségek, a rengeteg hibás döntésem, az örömök, sikerek formáztak azzá az emberré amivé váltam. Jó vagyok én így:)

A hegycsúcsra sokféle út vezet.

Vannak meredekebbek és kényelmesebbek. S a táj is különböző, ami a szemedbe tűnik, de azért ugyanazt a hegyet látod különböző oldalairól. Ezért, hát légy türelmes önmagaddal szemben. Találd meg a neked legmegfelelőbb utat. De légy türelmes másokkal szemben is, akik másik ösvényt választottak. Se a te utad, se a másoké nem az egyedül üdvözítő út. Aki felfelé kapaszkodik, sokszor meghorzsolja magát, időnként elesik. Fel kell állni, ne maradj fekve.

Amíg úton vagy, nincs veled semmi baj. A belső halál akkor kezdődik, amikor véglegesen letáboroztál a hegyoldalon."

/Popper Péter/

Forrás:

Sysfox blogja

Egy gyerekkori kedvenc, bár akkor még csak tudatlanul rázott tőle a hideg. Ma már tudom mit is jelent, mit is gondolhatott Jimmy kománk...

A számot a Groovehouse dolgozta fel újra:

Mai gondolataim, hogy akik a 89-es évek előtt születtek, azok valódi Hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, 1989 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi. Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő között, miért pazaroljak hát rá külön szót. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki.

Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak.

Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem.


Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy McDonalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk.

A kakaóban nem volt A,B,C,D és E vitamin, viszont "bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt, a WC pereme alatt, pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban, a preDomestos korban. Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy esetleg Spectrum-a (az egyfajta számítógép volt), de szó sem volt Playstationról, Nintendóról, X-Boxról, videojátékról, 64 tévécsatornáról, műholdról és kábeltévéről, filmekről, DVD-ről, Surround Soundról, Internetről, Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról. Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a ping-pong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellett megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket!

Nem vittek és nem hoztak a szülők autóval... Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának.

A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelősség. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét.

Ezek voltunk mi. Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.

Ui.: talán mi voltunk a boldogabbak!

Életünkben meghatározó az a felismerés, hogy a többi lénnyel közösen átélt, feltételekhez kötött boldogság mulandó, és hogy legkésőbb a halállal minden párkapcsolat véget ér. Ezért fontos, hogy minél kevesebb elvárásunk legyen, ne éljünk a múltban vagy a jövőben, hanem minden porcikánkkal élvezzük a jelen pillanatot. Aki elég érett, belátja ezt, és nem fogja többé játszmákra pazarolni idejét, hiszen tudja, hogy minden pillanat az utolsó lehet. Őszintének kell lennünk, mert a dolgok mulandósága nem egy elvont elképzelés, hanem olyasvalami, ami folyamatosan, minden percben megtörténik.

Hát...ezért mondok ki mindent, még olyat is amit ugyan tudnak...valahogy muszáj, és talán így is van ez jól

Nincs emberi kapcsolat, mely megrendítőbb, mélyebb lenne, mint a barátság. A szerelmesek, igen, még a szülők és gyermekek kapcsolatában is mennyi az önzés és a hiúság! Csak a barát nem önző; máskülönben nem barát. Csak a barát nem hiú, mert minden jót és szépet barátjának akar, nem önmagának. (...) A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat, a legnagyobb emberi próba és szerep.
(Márai Sándor)

Egy cimborám blogjáról másolom be ezt a verset:

Aki szeret,
Annak varrd fel a szakadt gombját,
Mert könnyen meglehet,hogy
Felvarrja más.

Aki szeret,
Annak hallgasd meg gondját-baját,
Mert könnyen meglehet,hogy
Meghallgatja más.

Aki szeret,
Azzal ne légy morc, goromba,
Mert könnyen lehet,hogy
Rámosolyog más.

Aki szeret-szeresd!
S öleld meg naponta,
Mert könnyen lehet,hogy
Megöleli más.

És akkor,hidd el,
Nem ő a hibás!

(Jobbágy Károly: Tanítás)

Forrásom:
Sysfox blogja

...hogy hiányzik. Van hogy azt is tudjuk mi is az ami hiányzik, de van amikor nem. Ekkor csak érezzük az űrt, de nem tudjuk mivel tölthetnénk be. Mindezeknél az a legrosszabb amikor azt is tudjuk mi hiányzik, tudjuk mivel lehtne betölteni, de tehetetlenül sodródunk az árral, az élettel, a sorssal, ami talán valahol előre meg van írva, el van döntve mindennek a MIÉRTJE.

Olyan is van amikor azt hiszed valaki hiányzik, de csak azáltal a valaki által kiváltott érzések, gondolatok hiányoznak. Erre viszont nehéz rájönni, még nehezebb bevallani saját magunknak, hogy nem úgy van, és nem is úgy lesz ahogy szeretnénk.

Az ember, mikor egyedül van gondolkodik hülyeségeken, gyárt összeesküvés elméleteket, de feleslegesen.

Talán az idő majd mindent megjavít

Lassan egyre kevesebb szép napos időnk lesz már, így tegnap talán egy utolsót még modelleztem. Illetve modelleztünk, ugyanis invitáltam Gyusziékat is, hogy jöjjenek. Tulajdonképpen nélkülük el sem jutottam volna, mivel kocsi nélkül nem tudom elcipelni a cuccokat. A lényeg, hogy az esti megbeszélt borozós filmnézés előtt a madaras tesco irányába vettük utunkat.

Mikor odaértünk egy Sirocco-val próbálgatott egy leányka vezetgetni, ami néha átváltott rallyzásba:)

Nem zavartattuk magunkat, tudtam, hogy a miénk lesz félelmetesebb, így indítottunk:D

Az új gyertya szuperul működött, pár perc után a kormányt is sikerült belőni(nagyjából, az elején még valamit faragni kell), aztán jöhetett a csapatás.

Persze Gyuszinak is átadtam, hamár kijöttek velem, élvezte is, még annyira béna sem volt:D

Sajna a feltételek nem voltak a legideálisabbak, és megtörtént az amitől majdnem minden szervo-saver-el nem rendelkező modellező fél: a sok jelzőtábla, a merülő táv elemek, és a távolság miatt nyélgázon elfordított kerekekkel jelet vesztett a kisautó. Pont a tanuló leányka előtt, aki a kocsi előtt ölelgette a fiúkáját elkezdett önállóan driftelni, csak néha néha közbevágott a padka, amikor jött egy két bukfenc:D

Jól nézett ki, szerencsére a pár nem fogta fel, hogy nem nekik vagizunk, és bajuk sem lett.

MIkor végre leállt a kocsi odamentünk. Elsőre semmi gáz, akkor indítsunk, és gyí tovább, míg a nitró tart.

Ekkor vettem észre, hogy a jobb első kerék külön forog a bal elsőtől, ami esetünkben nem volt jó jel, ugyanis az első hajtás fix. Ekkor derült ki hogy féltengelytörés. Annyira nem vágtam eret, gondoltunk egy nagyot: vegyük ki az első hajtást:)

2 percnél nem tartott tovább, 2 csavart kellett kicsavarni, és már kint is volt a hajtás előről, jöhetett a csapatás.

Elég durva irányíthatatlanság következett:D

Az eddig sem kevés erő mostmár csak hátul szabadult az aszfaltra, így egyből tolta a farát. Pár percig élveztük, aztán jött egy kis "gumifüstölés", majd hívta őket a természet.

Míg bementek a "bótba" addig összepakoltam, és átálltam közelebb a bejárathoz.

Az este folytatása borozás, dumálás, tecsős zenehallgatás, Nintendózás, majd Fűrész 2 nézés volt.

Köszi, hogy elviseltetek:D

Összességében kurvajól éreztem magam a hétvégén, pénteken Csajosnál kóstoltunk borocskát a szüleivel, akiknek ezúton is köszönöm a pizzát, Csajosnak pedig a társaságot:)

Nem szeretném túlragozni, akit érdekel olvassa el itt:

 http://polski.blog.hu/2009/09/08/nyar_vege_van

Én a magam csöpögős módján emlékeztem meg erről a fontos hétvégéről: